
Bubnó Tamás: Primissa - a remény oratóriuma / A StEfrem koncertje
A remény oratóriumának címe egyszerre utal egyszerűségre és ősiségre: korai mise, ősi, régi, első szolgálat.
A remény oratóriumának címe egyszerre utal egyszerűségre és ősiségre: korai mise, ősi, régi, első szolgálat.
Manapság a primitív szónak a köznyelvben pejoratív jelentése van. A PRIMISSA címben ez a szó hangsúlyos alkotórész, a pejoratív jelentéstartalom nélkül. A missa szó is átvitten értelmezhető: nem található meg a műben sem a nyugati, sem a keleti kereszténység csodálatosan gazdag, szofisztikált, klasszikus liturgikus kívánalmi kódexe, zeneileg és textusában is az ősi keresztény hitet, az egyszerű igazságok kimondását célozza meg. A szerző szándéka szerint ez egy közösségi oratórium, amely templomban és más helyszínen is előadható, de liturgikus körülmények között, misében, istentiszteletben nem.
Zenei nyelvezete a mai szakrális világzene spirituális vonalába illeszkedik: sokféle különböző nép és korszak hagyományai között kalandoznak a dallamok, a szövegek pedig egyrészt a latin misekódex állandó részeiből, másrészt bizánci rítusú imákból, zsoltárokból, harmadrészt pedig (az ún. „Jánosok evangéliuma” tételek) magyar költők mondataiból állnak. A mű vállaltan populáris zenei nyelvezete és szakrális mondanivalója a világ azon korszakait idézi meg, amelyben a ma divatos klasszikus, avagy könnyű műfaji besorolás értelmezhetetlen kategória.
A kompozíció utal a görög-bizánci szakrális zenei hagyománynak a görög népzenei áthallásaira, a magyar népzenei világ „zsoltározós” dallamaira, a középkor nyugati populáris egyházzenéjére, illetve a magyar görögkatolikus hagyomány népzenei örökítésű liturgikus dallamaira. Hangszerelésében mindenekelőtt a legősibb, legegyszerűbb zenei kifejezésmódot, az éneklést használja, amelyet a StEFREM tagjai szólaltatnak meg, és ennek segítségével szólítják meg, vonják be a mindenkori közönséget. Második zenei összetevőként szintén ősi – és mai zenei kultúrában alapnak számító hangszer: az ütőhangszer-család használatos a műben. E két fő összetevő egészül ki a szentefrémesek által jó színvonalon megszólaltatható instrumentumokkal: furulya, gitár, harmonika és trombita, valamint az elektronika alkalmazásával.
A PRIMISSA végső soron egy egyórás közösségi oratórium, mely mondanivalójában és zenei nyelvezetében is lehetővé teszi, sőt, végig igényli a közönség tevékeny részvételét. A szerző és az előadók szándéka szerint így bontakozik ki a mű „quasi liturgia” jellege, amely a görög szó eredeti, első jelentését valósítja meg: „a közösség érdekében végzett szolgálat.”
Egy est, ahol a zene valódi híd lesz múlt és jelen, hagyomány és innováció között.
It is often said that artistic trends repeat themselves in cycles of twenty years or so. If we accept the…
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.