Eötvös Péter: Mese • Kulcsár Noémi Tellabor
„Jöttem a mindenségbe, törpe lélek; honnan? Ki tudja! Tengve, lengve élek;
miért? ne kérdezd! És mint a szél a pusztán, csak imbolygok, nem tudva: hova térek.”
„Jöttem a mindenségbe, törpe lélek; honnan? Ki tudja! Tengve, lengve élek;
miért? ne kérdezd! És mint a szél a pusztán, csak imbolygok, nem tudva: hova térek.”
Omar Khajjám, szúfi költősoraiban a mindenség hangjai csengenek, akárcsak a varázsmesékben, amelyek az emberi lét legősibb kérdéseinek titkát kutatják.
Kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk? Milyen életfeladattal születtünk a földre, és ezt hogyan kell teljesítenünk? Lesz-e hozzá elég életbátorságunk? Vihetünk-e magunkkal az útra hamubasült pogácsát?
Rengeteg nehéz kérdés, amelyekre csak ritka kegyelmi pillanatokban sejthetjük meg a választ, például akkor, amikor a mesék, a dallamok és a mozdulatok harmóniájából varázsigék válnak.”
Az előadás arról szól, milyen hazugságban élni, hazugságban leélni egy életet, és milyen, ha ezt a hatalmi elit különféle rétegeinek…
A boldogságot, a szerelmet, a szeretetet széles e világon, számtalan kalandon keresztül hajszoló, a végső békét azonban mégiscsak kedvese karjai…
Posten im Warenkorb
insgesamt:
Die Zeitbegrenzung des Kaufvorgangs ist abgelaufen! Bitte stellen Sie Ihren Warenkorb erneut zusammen!