Páros/Páratlan

Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.

Egy olasz halászfalu. Sós levegő. Pizzaillat. És lüktető feszültség. Üdvözlünk Chioggiában – egy isten háta mögötti tengerparti faluban, ahol a frissen sült pizza illata keveredik a sós széllel, a tésztagyúrás hangját pedig egyre hangosabb szóváltások szakítják félbe. Itt élnek azok a nők, akik gyönyörűek, temperamentumosak, és legfőképp: férjet akarnak. De nem akármilyet – és nem akárhogyan. A férfiak ritkán vannak otthon – a tenger viszi őket, gyakran végleg. Így minden hazatérő férfi igazi főnyeremény. Meg is indul a harc értük: csetepaték, cselszövések, féltékenységi jelenetek, sírás és kacagás forgatagában. Néha annyira elszabadul a káosz, hogy repül a pizzatészta, a paradicsomszósz beteríti a fél falu lakosságát, és mindenki arca maszatos lesz – de csak addig, míg elő nem kerül a tökfagyi, minden chioggiai nő kedvence, amit aztán békülésként boldogan nyalogat mindenki. Goldoni klasszikusa szenvedélyes, sodró, és ízig-vérig olasz. Itt az emberek nem szégyellik az érzéseiket: kiabálva, csókolva, kacagva, balhézva élik az életet. Mediterrán temperamentum, csípős női nyelv, szívből jövő káosz és felszabadító nevetés – ez a vígjáték olyan, mint egy olasz családi ebéd hangos, fűszeres, néha repül valami, de a végén mindenki jóllakik – főleg nevetésből. Egyszer mindenkinek el kell mennie Chioggiába. Legalább egy estére. Hogy férjet talál-e, azt nem ígérjük. De hogy nevetni fog, az biztos.

3+ Bemutató: 2024.10.11.