Sirály

Egy leendő házaspár úgy dönt, hogy „eljátssza” az előttük álló házasságot. Hamarosan elmosódik a határ a valóság és a képzelet között. A két ember, akik mindenben egymás ellentétei, az intézményes házasság életképességét vizsgálja a férfi–női kapcsolatok archetípus helyzetein keresztül: szerelem és szabadság, elköteleződés és menekülés, vágy és félelem, humor és fájdalom. A múlt felidézésével, félelmeikkel és vágyaikkal való szembenézéssel és mindazzal, amit ki se mernek mondani. Vajon a szerelem elegendő lesz-e ahhoz, hogy elsimítsa a jellembeli, kulturális és nemzeti különbségeket, valamint a környezet nyomását? Az előadás horvát–magyar koprodukció, melyben mindkét országból szerepelnek színészek.

Mi, a XXI. század vadászai, akik az alávetettségből a szabadságba kívánunk eljutni, a Szarvasénekben egyfajta mitikus emlékezetet idézünk fel. Keressük a földi átváltozások, történetek égi mását, hogy végül mint szomjazók beléphessünk saját szent terünkbe. Ahhoz, hogy áthaladhassunk a jelképes hídon, el kell hagynunk a régit: a szülői házat, a kedvest, a népet, hogy megszelídítve annak tanúságait, újjá teremthessük a szokott sémákat, és újjászülessünk magunk is.

Csukás István, újra az Újszínház színpadán. Ezúttal, talán a legnépszerűbb meséjének színpadi adaptációját mutatjuk be, kicsik és nagyok örömére.